Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kutya szaglása – és amit hiszünk róla…

2013.01.28

 

(Első rész)
 
A cím egy kis magyarázatra szorul. Magáról a szaglásról már nagyon sokat tudunk, de mégsem eleget. Tudjuk, hogy a kutya az „orrával lát” és tudjuk azt, hogy a kutya ezen képessége olyan hihetetlen dimenziókat érint, amiről csak elképzeléseink, találgatásaink vannak. Biztosat azonban sokszor nem állíthatunk, csak találgatunk. Ezért született a cím második része.
A szaglás szerve az elsőként fejlődik ki az anyaméhben, mégis a szaglásról szerzett tudományos ismereteink nagyon fiatalok. Richard Axel és Linda B. Buck hosszasan kutatta a szagló receptorok (biológiai érzékelő sejtek) felépítését és működését. Kutatásaik és felfedezéseik eredménye mérföldkövet jelentenek a szaglórendszerek működése területén. Munkásságukat 2004-ben Nobel díjjal ismerték el.
Visszatérve a kutyák orrához, először nézzük meg, mi az, amit tudunk, illetve tudni vélünk.
Kezdjük néhány tényszerű adattal:tag1_102.jpg
 
  1. Egy átlagos kutya orra kb. 220 millió szaglóreceptorral rendelkezik. Összehasonlításképpen az ember csak kb. ötmillióval.
  2. Ha a kutya orrában lévő, szaglóreceptorokat tartalmazó szaglóhámot kiterítenénk, nagyobb felületet adna, mint a kutya egész testének felülete.
  3. Egy átlagos kutya szaglóhámjának területe meghaladja a 7 m2-t, míg az emberé nem éri el a fél m2-t. Pedig az ember általában nagyobb testű, mint a kutya.
  4. A kutyának olyan érzékeny szaglóképessége van, aminek segítségével olyan hígítású szagokat és illatanyagokat is képes érzékelni, detektálni, amelyet a legérzékenyebb tudományos mérőműszer sem.
  5. A szaglás a kutya életében a legfontosabb érzékelés, és ez az a terület, amelyet mi, emberek a legkevésbé értünk.
 
Folytathatnánk a felsorolást, de talán a legfontosabbakat tartalmazzák a fentiek. Mindenesetre azonban egy tényt leszögezhetünk, amit tapasztalatból minden kutyatartó ismer, és hitele nem kérdéses senki számára. Így tehát a kutya szaglása nem áll egyenes arányban a szaglóhám területével, hiszen a kutya szaglási képessége sokszorosa az emberének. Nem szabad mindenáron számokba tömöríteni, hogy hányszor nagyobb, hiszen ezek csak találgatások lennének. Azokat az értékeket, amiket nem vagyunk képesek pontos műszerrel mérni, azokat nem tudjuk pontosan meghatározni. Márpedig nincs műszer, ami a kutya szaglásának érzékenységét mérni lenne képes.
Tehát a szaglás folyamatában kell lenni olyan sajátosságnak – a szaglóhám mérete és a receptorok számának különbözőségén túl -, ami további előnyöket jelent a kutya illatanyag érzékelésében, mint az emberében. De erről majd egy kicsit később beszéljünk, amikor is majd a kutya szagló mechanizmusát vizsgáljuk.
 
A szagok és a szaglás
 
A különböző szaganyagok hatással vannak a kutya élettanára és viselkedésére is egyaránt. A különböző szag- és illatanyagok, valamint a hozzájuk kapcsolódó emlékek a kutya egész életén keresztül elraktározódnak a kutya memóriájában, és alakítják viselkedésüket, a különböző helyzetekben mutatott viselkedési mintáikat. Minden túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy kutyáink a tapasztalati és a társított emlékek által vezérelt lények.
A kutyák környezete, szagokon való értelmezésének képessége bonyolult kémiai rendszereken keresztül lehetséges. Legelőször is orrcimpájuk mozgékonysága következtében nagyon hatékonyan és ügyesen képesek meghatározni a szag forrását. Természetesen ne gondoljunk itt nagyon nagy mozgásokra, a fő irányt főleg a testének és fejének fordításával határozza meg és csak az apróbb mozgásokat végzi orrcimpájával.
A kutya szaglása során szimatolgatva veszi fel azokat a szagmolekulákat, amelyeket valamilyen oknál fogva érdeklődéssel követ. A szimatolgatás szaggatott, de egymást követő szippantgatások sorozata (szaglásminta), melynek segítségével veszi fel a levegőt, benne a követni, meghatározni kívánt molekulákkal. A szimatolás, a szaglásminta 3 – 7 szippantásból áll. Abban különbözik a normál légvételtől, hogy szaggatott, és sokkal nagyobb intenzitással áramlik be a levegő a kutya orrába, így a levegő sebessége is sokkal gyorsabb, mint amikor csak egyszerűen lélegzik a kutya. Ennek morfológiai oka van, de erről (is) bővebben a kutya orrának és szaglórendszerének anatómiai ismertetésénél térünk ki.

dscf2779.jpg

A kutya orrának, szagló rendszerének legérzékenyebb része az orrsövényhez kapcsolódó érzékszerv (nasoseptalis organ), amelynek köszönhető a szimatolgatás, mint ösztönös viselkedési mechanizmus beindítása.
A szippantott – nem a belélegzett! – levegő az orrüreg hátsó részén található, speciális csontos, porcos szerkezetbe (subethmoidal shelf) kerül, illetőleg az ezen található érzékelő rétegre. Ez a szerkezet emberekben nem létezik. E szerkezet feletti üregben lévő levegő nem „tisztul” ki kilégzéskor, ami elősegíti a benne maradt molekulák gyűjtését. A következő szippantáskor, ismét ebbe az üregbe kerül a levegő, és a benne található szagmolekulák akkumulálódnak, a korábbi szippantáskor odakerülő molekulákkal. Ily módon a kutya szimatolgatásával elősegíti a gyenge koncentrációban előforduló szagmolekulák felhalmozódását oly mértékre, amely segítségével a kutya számára már feldolgozható lesz a szaganyag. Normális belégzéskor a levegő az orron keresztül a tüdőbe kerül, elkerülve a fent nevezett szerkezetet.
Sokszor hallhatjuk kutyánknál – de hallhatjuk rosszat sejtő vaddisznóknál is -, hogy egy erős fujtatással kezdenek el szimatolgatni, mintát venni a levegőből. Ezzel az erős fujtatással tisztítják ki ezt a speciális üreget, hogy az ezt követő szimatolással gyűjthessék össze a számukra fontos, akár életet mentő szaginformációkat.
Az orrüregben számos gyűrődés és redő alakította szerkezet biztosítja a felszippantott levegő turbulenciáját, amelynek során a levegő, illetve a bennük rejlő szagmolekulák többszörösen ütköznek a szaglóhámban elhelyezkedő receptorsejtekkel. A szagmolekulák feloldódnak és koncentrálódnak a szaglóhám nyálkabevonatán, majd hozzátapadnak a receptorsejtekhez. Nagyon sok nyálka szükséges ehhez a folyamathoz, azaz a szagmolekulák feloldásához. Mi – emberek -, naponta 4-5 dl orrnyálkát termelünk, hogy szaglásunk működését biztosíthassuk. A kutyák többszörösét termelik naponta, nem csak azért mert az ő szaglóhám felületük nagyobb, hanem azért is, mert ők a szaglást használják környezetükben történő változások elsődleges érzékelésként, ellenben az emberrel, akinél a látás tölti be ezt a szerepet. Mivel az orr nyálkahártya-termelés elég nagy energiát követel a szervezettől, és a test folyadékháztartását veszi igénybe, fontos, hogy nagy melegben ne kívánjunk kutyánktól erős koncentrálással járó szimatmunkát. Nagy melegben kutyánk a hőháztartását lihegésen keresztül, párologtatással szabályozza. Komoly orrmunka esetében az orr nyálkahártya nem képes elegendő nyálkát termelni, aminek következtében a szagmolekulák oldódása a szaglóhámon nem lesz kielégítő, a szag azonosításának minősége romlik. „A kutyának melegben romlik az orra”, tartja a mondás, aminek oka éppen az előbbi mondatokban keresendő. Ha nagy melegben vagyunk kénytelenek utánkeresést vagy egyéb szagazonosító munkát végeztetni kutyánkkal, biztosítsunk neki bőséges folyadékot, ami pótolhatja a párologtatással elveszített folyadékmennyiséget.
A feloldódott és szagmolekulákkal telített nyálka hozzátapad a receptorsejtek végén található finom mikroszkopikus szálakhoz, az általuk hordozott kémiai információ elektromos jellé alakul, és eljut az agykéreghez (cerebral cortex) valamint a limbikus rendszerhez (limbic system). Ez utóbbi felelős az érzelmekért.
Ezen túl, közvetlen kapcsolat van az orr és az agy azon részei között, amelyek szabályozzák az evést, az ivást és a szexuális viselkedést. A kis szagmolekulák stimulálják a szaglóideget (olfactory nerve), a nagy szagmolekulák pedig a háromosztagú ideget (trigeminal nerve), amely az egyik legfontosabb koponyai ideg. A szex hormonok illékony anyagai pedig az ún. Jacobson szervben (vomeronasal organ) található ideget stimulálják. Ez ismételten egy olyan szerv, ami nem található meg a főemlősökben, így az emberben sem, bár embrionális korban még jelenléte kimutatható. Ezek felépítéséről később még lesz szó.
A fentiek értelmében a szagmolekulák, illetve az általuk hordozott kémiai információk - a szaglás mechanizmusán keresztül - kapcsolatban vannak az agy több részével is, így befolyásolja a kutya csaknem minden viselkedését. Azonban ne higgyük, hogy csak a kutyánál van ez így. A szagok minket is, embereket is befolyásolnak még akkor is, ha erről nincs tudomásunk. Sok cselekedetünket nem is tudjuk megmagyarázni, miért tesszük, nem is gondolnánk, hogy esetlegesen valamilyen szagok hatására tesszük.

A következő részben a kutyák szaglás-folyamatának kutatási történetét ismertetjük röviden.

Szerző: Ujhelyi Tamás